KÖTTUSA – Összefogás a szenvedélybeteg szülők elfeledett gyermekeiért

Édesapám szenvedélybeteg volt. Gyermekként, fiatal felnőttként (15 évig) a zene volt az, mely segített megélni és feldolgozni a bennem dúló érzéseket: dühöt, haragot, tehetetlenséget, értéktelenség érzést. A zene világa és a társaim szavak nélkül nyújtottak kapaszkodót. Újabb 15 évbe telt, hogy beszélni is tudjak róla. A szavak megtalálásában, kimondásában az önismereti és szakmai fejlődésem során megtalált közösség elfogadása, és megtartó ereje támogatott. Most van itt az ideje, hogy kineziológusként én is támasza lehessek másoknak!

A szenvedélybeteg szülő érzelmileg nem elérhető. Sok gyermek önmagát hibáztatja, bezárkózik vagy épp tombol, hogy felhívja magára a szülő vágyott figyelmét. Kevesen kérnek segítséget, mert a családon belül működő szégyenérzet erősebb.

Itt vagyunk! Azért dolgozunk, hogy minél több helyre eljusson a segítség!

KÖTTUSA-Adománygyűjtés során Pásztó és vonzáskörzetében több, mint 600.000 Forint adományt és 75 méter sálat sikerült gyűjteni, eddig példátlan összefogással.

Previous
Previous

A Nő: a Lélek tavasza

Next
Next

Megszakad a szív! Segítségért kiáltanak a nógrádi gyermekek, akik a függőségek árnyékában élnek